II. A fordulat évétől az V. kongresszusig

1945-1949 decemberéig a Postás Szakszervezet hivatalos elnevezése:
Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezete volt. Külön magyarázat nélkül 1950 decemberében a lap kiadójaként már a Postások Szakszervezete elnevezéssel találkozunk, még mindig a Benczúr utca 27-ben.
Az új vezetőség megválasztására az 1952. március 23-án megtartott IV. küldött közgyűlésen került sor. Az elnöki és az alelnöki poszt átmeneti megszűnte következtében főtitkárrá Básta Rezsőt, titkárrá Horn Dezsőt választották meg. 1956 decemberében – ahogy arról a Szakszervezeti Tájékoztatóból értesülhetünk – újjáalakult a szakszervezet elnöksége. A korábbi elnökségből többen kiváltak, ugyanakkor helyet kaptak az elnökségben a budapesti nagyhivatalok, üzemek, valamint a területi bizottságok új küldöttei.
Az újjáalakult elnökség az alábbi titkárságot választotta meg:

• Elnök: Kiss Sándor
• Elnökhelyettesek: Besenyei Miklós és Vlasits Géza
• Főtitkár: Horn Dezső
• Titkárok: Réthelyi Mihály és Sándor Istvánné

1958. január 10–11-től már nem küldött közgyűlésnek, hanem kongresszusnak nevezték el a postások szakszervezeti tagok által delegált küldötteinek tanácskozását.
A megválasztott új:

• Elnök: Kóczián András,
• Alelnök: dr. Zsuffa Szabolcs és Brebovszky Jenő,
• Főtitkár: Horn Dezső,
• Titkár: Besenyei Miklós.

A Postás Szakszervezet nevének és vezetőinek 1948 és 1958 között bekövetkezett változásai után nézzük meg azt, hogyan alakult ebben a 10 évben a posta dolgozóinak, a szakszervezet tagjainak élete, munka- és életkörülményei: 1949 februárjában arról olvashatunk, hogy a Postás Szakszervezet mozgókönyvtárat hozott létre: A háború után nagyon sok jó könyv jelent meg. Postás szempontból csak egy baja volt: olyan drága volt, hogy azt postás fizetésből megvenni nem lehetett. …Tehát ezen a téren is tenni kellett valamit a Postás Szakszervezetnek. Össze kellett gyűjteni postakari egyesületek könyvtáraiból azokat a könyveket, amiket érdemes volt betenni a könyvtárba, hogy a haladás szolgálatába álljanak.
1949 októberében az ötéves tervkölcsön jegyzéséről – vezércikkében – így ír a lap: Soha nem látott lelkesedéssel jegyzik a postások az ötéves tervkölcsönt. 1949. szeptember 28. nevezetes nap. Az esti órákban ismertté vált: Ötéves Tervkölcsönt bocsátanak a dolgozók rendelkezésére, amelynek jegyzésével minden postás saját maga kapcsolódhat bele az ötéves terv óriásai alkotásainak megindításába.
1951. január 1-jétől a szakszervezet áttért az egységes tagdíjrendszerre, amelynek alapja az összkereset másfél százalékának megfelelő tagdíj volt. Még a küldött közgyűlés előtt (1952. március 6-tól) a Postás Dolgozó a postaügyi minisztérium és a Postás Szakszervezet közösen kiadott lapja lett, ami a korábbiakhoz képest még jobban biztosította a szakma felügyeletét. A Benczúr utcában megtartott utolsó, azaz IV. Országos Küldött Közgyűlés határozatát, a szakszervezeti lap áprilisi számában közölte. Ennek értelmében: A Küldött Közgyűlés megállapítja, hogy a dolgozókról való szociális gondoskodás a társadalombiztosítás, az üdülés és a munkavédelem terén a dolgozók érdekeit szem előtt tartva a szakszervezet jól végezte feladatát, azonban nem tudatosította eléggé a dolgozók között, hogy ezen a téren elért eredményeink nem választhatók el ötéves tervünk teljesítésétől, hogy az a gondoskodás a dolgozókról népi demokráciánk egyik jelentős vívmánya.
1956 decemberében Horn Dezső vezércikkével jelent meg a Magyar Postások Szabad Szakszervezetének Szakszervezeti Tájékoztatója. A régi-új titkár Új élet születik címmel arról írt, hogy: Most újra indul az élet. Új élet lesz az, más nem is lehet. Be kell gyógyítani az új és a régi sebeket. Orvosolni kell a régi sérelmeket, vissza kell adni a dolgozó népnek a szocializmus alapjára épülő új, jobb és szebb életbe vetett hitét. Soha nem volt nehezebb feladat, mint ezért küzdeni napjainkban. De aki igazán szereti a népet és a postás dolgozókat, akit nem törtek össze a tragikus események, az nem tétovázik, hanem segít.
A Magyar Postások Szabad Szakszervezete megújult elnökségének programja tartalmazza azokat a legáltalánosabb követeléseket, amelyek a postás dolgozók sérelmeit megszüntetni követeléseit, kielégíteni hivatottak. (…) Kimondja, hogy szakszervezetünk minden politikai párttól és kormánytól független szabad érdekvédelmi szervezet.
A Postás Szakszervezeti Tájékoztató 1957. márciusi számának vezércikke a Központi Vezetőség téli üléséről tudósít, s a következőképpen értékeli az 1956. októberi eseményeket: Az októberi események ideje alatt a postás dolgozók – s ezt felsőbb szerveink is elismerik – többségükben becsülettel megállták helyüket, elvégezték feladatukat. Egyesek ennél még többet is tettek, életük kockáztatásával védték meg a posta berendezéseit, a népgazdaság vagyonát. A szakszervezet is ott volt az első pillanattól kezdve, ahol segíteni kellett a bajbajutottakon. Több százezer forintot fizetett ki segélyekre, lakásokat állítottunk helyre, az élelmezés terén nyújtottunk segítséget dolgozóinknak.
1957 júliusában a Szakszervezeti Tájékoztató mellékleteként Képes Postás elnevezéssel új szakszervezeti lap jelent meg. A viszonylag hosszú életű, sok képet tartalmazó melléklet 1964. áprilistól beolvadt a megemelt oldalszámú Postás Dolgozóba. Lassan előrehaladva az időben elérkeztünk e korszak utolsó nagy szakszervezeti üléséhez: az 1958. január 10–11.között megtartott V. Kongresszushoz. Hűek maradva eddigi elveinkhez ismét a korabeli sajtót idézem: Szakszervezetünk V. Kongresszusán újjáválasztott Központi Vezetőségünk 1958. május 16-án ült össze először, hogy megtárgyalja, mit kell tenni annak érdekében, hogy a posta gazdasági eredményeit növeljük. (…) Központi Vezetőségünk az elért eredményeket sokra értékeli, azonban a még mindig fennálló hibák kiküszöbölése érdekében a következőkre hívja fel a szakszervezeti szervek figyelmét és határozza meg a feladatokat.
…Szakszervezetünk V. Kongresszusa részletesen meghatározta azokat a szükséges tennivalókat, amelyeknek végrehajtásával a szakszervezeti szervek jelentékeny mértékben elősegíthetik a postaszolgáltatások további javulását, gazdasági eredményeinek növelését.
A „Határozat” ezeket a feladatokat 10 pontban foglalta össze. Azért érdemes néhány mondat erejéig elidőzni ezeken a pontokon, mert továbbra is a szakma és a szakszervezet szoros együttműködését láthatjuk. Röviden az egyes pontok:

1. A szocialista munkaverseny szervezése során biztosítani kell a helyes célkitűzések időszakonkénti kialakítását…
2. A termelési tanácskozások eredménye a jó előkészítés és a dolgozók mozgósításának hiánya következté ben több helyen még ma sem kielégítő…E jelenségeknek meg kell vizsgálni a helyi okait, az akadályokat meg kell szüntetni, hogy a termelési tanácskozások minden tekintetben elérjék céljukat.
3. Az 1958. I. negyedévi gazdasági eredmények azt mutatják, hogy vannak még olyan szolgáltatási ágak, amelyek nem érték el az 1956. évi szintet. (Pl. a levélpostai küldemények 92,8%, a csomag 89%, a helyközi távbeszélő forgalom 87%-a az 1956. I. negyedévi forgalomnak.)
4. Az újítómozgalom az elmúlt években a hibák ellenére is komoly gazdasági eredményeket ért el. …E hibák megszüntetése igen fontos feladat és az újítómozgalom megerősödését, a nagyobb gazdasági eredmények elérését biztosítaná.
5. A Központi vezetőség felhívja az Elnökség figyelmét, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a tervek végrehajtásának segítése mellett időben gondoskodjon arról, hogy a szakszervezeti szervek és az Elnökség mellett működő szakcsoportok az 1959. évi és az azt követő postai tervek elkészítését szervezetten segítsék elő.
6. Jelentős eredményeket értünk el a szakoktatás tekintetében, elsősorban a szakképzetlenség megszüntetésében.
7. Ezek az eredmények bár kedvező hatással vannak a posta munkájára és nagymértékben hozzájárultak a jobb munkaerő ellátottsághoz, mégsem lehet a munkaerő-gazdálkodás problémáit szó nélkül hagyni és megoldottnak tekinteni.
8. A hatékony szakszervezeti munka érdekében általános gyakorlattá kell tenni, hogy az Elnökség, a Területi Bizottságok és a Szakszervezeti Bizottságok rendszeresen kísérjék figyelemmel a mérlegbeszámolókat, a havi és negyedéves gazdasági jelentéseket.
   Észrevételeiket, tanácsaikat minden esetben beszéljék meg az illetékes szakmai vezetőkkel és az esetleges lazaságok megszüntetésére tegyenek hathatós intézkedéseket.
9. Tovább kell egyszerűsíteni egyes dolgozó rétegeknél a bérrendszert, elsősorban a kinevezett órabéres dolgozónál és más helyeken is.
10. Az Elnökség mellett működő szakcsoportok és kiváló szakemberek bevonásával szervezett formában elő kell segíteni a posta munkájának további egyszerűsítését, az adminisztráció csökkenését.